Mit is jelent az önbizalom? Rengetegszer dobálózunk azzal a kifejezéssel, hogy a saját önbizalmunk alacsony vagy, hogy másoknak van, de nekünk nincs. Viszont mit is jelent ez az egy szó?

A legkézenfekvőbb jelentése az, hogy HISZÜNK ÖNMAGUNKBAN, A KÉPESSÉGEINKBEN, A TUDÁSUNKBAN. De ha ezt a jelentést vizsgáljuk, akkor hogyan lehet az, hogy nincs önbizalmunk... miért hivatkozunk és bújunk a környezetünk, a körülöttünk élők mögé, hogy ők tehetnek erről az állapotról. A hit önmagamban nem függ másoktól, nem függhet. Egyszerűen tudom és ismerem önmagam annyira, hogy felmérem a képességeimet, nos itt rejlik azt hiszem mindnyájunk számára a lényegi információ, ismerem-e önmagam. Tudom-e azt, hogy ki vagyok és merre tartok? Önmagam megismerése, kiismerése nem egy egzakt tudomány, nem valami misztikus dolog... csupán figyelem, melyet magamra fordítok. Ennek a figyelemnek rengeteg útja van, az egyik ilyen általam kedvelt lehetőség a meditáció, és a relaxáció, ugyanis ezen ténykedések alatt meg tudom teremteni az ÉN IDŐT, ami segít az előrelépésekben önmagam irányába, hogy tudjam valójában mire is vágyok az életemben, és így abba az irányba tudjam venni az utamat.

Szóval Mindenki számára van egy jó és egy rossz hírem - ki melyik oldalát szereti nézni a dolgoknak - az önbizalmam állapotáért én magam vagyok felelős, ha nem hiszek magamban az ugyanúgy az én döntésem, mint az, ha HISZEK MAGAMBAN.

Ha szeretnéd egy közös meditáció segítségével megtalálni a benned lévő bizalmat, várlak szeretettel a következő meditációs időpontomon. 

Szépséges napot,

Vera

A meditációnak sok áldásos hatása van, ha valaki rendszeresen gyakorolja. Itt most nem arra kell gondolni, hogy napi három-négy órát mindenféle kitekeredett pozícióban ülve kell kiüresíteni a buksink minden gondolatát, bár ha ez megy akkor meg kell említsem ritka szerencsés alkat vagy, vagy rengeteg gyakorlás áll már mögötted. :)

A meditációra többek közt úgy is gondolhatunk, mint egy kapura, mely megnyitja az önmagunk felé vezető utat. Képzeld el, hogy a mindennapi rohanás mellett, meg tudod találni azt a nyugvó pontot, mely igazi biztonsággal és harmóniával tölt el, és ehhez semmi másra nincs is szükséged, csak arra, hogy időt adj magadnak a pihenésre. A pihenés által pedig az elménk olyan helyekre tud elkalauzolni, melyekről ez idáig nem is sejtettük, hogy bennünk vannak. A meditációnak napjainkban rengeteg fajtája van, és mindenki meg tudja számára találni a megfelelő formátumot, a lényeg tényleg a rendszerességen van. Hiszen biciklizni se úgy tanul meg az ember, hogy egyszer felül és onnantól már tud is, hanem gyakorol, míg eléri a számára kívánt eredményt, ami azt hiszem a példám esetében a folyamatos haladást eredményezi. :)

Fontos, hogy a lelkiállapotod megfelelő legyen a meditáláshoz, és ne dühtől/negatív érzelmektől vezérelve ülj le ellazulni - bár tény, hogy van amikor már a meditáció képességével meg tudjuk nyugtatni magunkat, viszont ehhez is az kell, hogy gyakoroljunk. 

A meditálásod során hangolódj önmagadra, a legkönnyebben ezt a légzésed megfigyelésével érheted el. Amikor kellőképpen sikerült fókuszálnod lassan engedd el a légzés megfigyelését, és kezd ellazítani a fizikai tested, haladj lentről felfelé, vagy fentről lefelé testrészről testrészre. Ahol nagyobb feszültséget érzel ott időzz el és képzeleted segítségével lélegezd át az adott területet - ez annyit tesz, hogy pl a nyaki részt feszültnek érzed, akkor figyelmedet oda irányítva egy mély lélegzettel gondolati síkon eltávolítod a feszültséget. Ezt akár többször is ismételheted. 

Amikor végig haladtál a teljes testeden pihenj meg és add át magad a pillanatnak, figyelj magadra! :)

Ha szeretnéd kipróbálni a meditáció közösségi erejét várlak csoportos meditációimra, hogy együtt éljük meg a pillanatot! Az oldalamon megnézheted az időpontokat is.

Szép napot,

Vera

Akkor most vegyük sorra, hogyan is tudod hozzásegíteni magad az előző blogban említett nyugalomhoz, ami töltőként szolgálhat felgyorsult világunkban. 

Első lépésként határozd el magad, találd meg azt a napszakot amiben legalább 10 percet magadra tudsz szánni. Itt most tisztázzuk, hogy mit jelent a magunkra szánt idő: először is meg kell szabadulnod erre a 10 percre a műszaki kütyüidtől, kapcsold ki, de legalább némítsd le a telefonodat, ha van vezetékes telefon azt is érdemes az elején félre tenni. Mindenféle pittyegő, figyelemfelkeltő hangot okozó eszközt(tablet, laptop, számítógép, stb.) legalább némíts le, az elején ezek a hangok elterelik a figyelmed és az agyalás irányába fordítanak. A magamra szánt idő tehát azzal kezdődik, hogy nem hagyom, hogy a külvilág elterelje saját magamról a figyelmemet, ha hiszitek, ha nem ez nehezebb, mint hisszük.

Második lépés, ha megszületett az elhatározás, találd meg azt a testhelyzetet, amelyben kényelmesen tudsz ülni egyenes gerinccel. Ez azért fontos, hogy az energia áramlása akadálymentes legyen, szóval ha most a kanapé kedvenc sarkába kuporodtál, kelj fel onnan, és válaszd ki az alábbi minták közül az egyiket.

- Szukászana - könnyű ülés

- Széken ülve is meditálhatsz, ha valami oknál fogva nem tudsz a földön ülni.

- Szvasztikászana - Napkereszt tartás: ez az ülés mód már kíván némi hajlékonyságot, de nagyobb stabilabb alapot kínál mint a könnyű ülés, így szilárdabbnak érezhetjük testünk helyzetét.

Természetesen más ülés forma is választható, ezek csak minták amik segíthetnek megtalálni a számodra megfelelőt. Figyelj arra, hogy a gerinced egyenes legyen, ilyenkor segíthetsz, alátámasztásokkal a térd és a fenék részénél. A popsit érdemes egy magasított párnára vagy összehajtogatott takaróra helyezni, ez is segít az egyenes tartásban. Azért, hogy az ülés általi kellemetlenséget enyhítsük a térdek alá is tehetünk támasztékot, ha szükséges.

Most pedig találd meg a hozzád legközelebb álló pozíciót. :)

Folytatás következik.

Mi is a meditáció? Mit jelent, és hogyan lehet elsajátítani? Ezekkel a kérdésekkel fogok a következő sorokban foglalkozni, a saját tapasztalásaim által.

A meditáció sokféle lehet, irányított, összpontosító, befelé figyelő, aktív, például sétáló, de a célja ugyanaz, elérni az ellazultság állapotát, a lecsendesedést. A meditáció egy olyan lehetőség a nyugodt élet eléréséhez, amit bárki meg tud tanulni, kortól, nemtől függetlenül. Mintha lenne egy saját töltőd, amire rácsatlakozhatsz a merülés pillanataiban és töredék idő alatt új erőre lelsz benne. 

A legjobban a meditációnak azt a formáját szeretem - ami nekem a legjobban bevált - , amely a légzés megfigyelésével összpontosítja a figyelmet, majd ennek elengedésével csak figyelem a fel fel bukkanó képeket, gondolatokat és próbálom a két gondolat közti csend időszakát növelni, azok ugyanis a nyugalom pillanatai. Ott tud megpihenni a testem és az elmém.

Azt hiszem amikor először beszéltek nekem a meditáció áldásos hatásairól az első gondolatom ami felmerült az az volt - a cinizmussal átitatott "hát persze" mellett -, hogy ha ez ennyire jó és bárki csinálhatja akkor miért is nem teszi ezt mindenki? Szkeptikusként folyton mindent megkérdőjelezek - ez nem feltétlen baj -, viszont annyira hajt a kíváncsiság is, hogy kipróbáljam azokat a dolgokat, amik felkeltik az érdeklődésem. Ezért is vagyok most itt, hátha más is így van ezzel, mint én. Most már évek óta gyakorlom a meditációt, mostanában napi szinten, és a gyakorlás oldja a feladattal kapcsolatos szkeptikusságom, mert látom magamon a változást és érzem a hatását, ami még jobb,hogy mások is tapasztalják a nyugalmam. :)

Az évek tapasztalata azt mutatja, hogy ez nem könnyű út, annak ellenére, hogy egyszerűnek tűnik. Számomra, mint sokaknak, akik ráveszik magukat a rendszeres gyakorlásra, a legnagyobb problémát az idő hiánya jelentette és a rendszeresség gyakorlása. Mert lássuk be, elfoglalt vagyok, mikor lenne időm arra, hogy behunyt szemmel ücsörögjek és ne csináljak semmit, csak figyelgessem mi bukkan fel meg mi nem. Ilyenkor aztán mint az árvíz záporoznak a gondolatok, el is mosogathattam volna, vagy megcsinálhattam volna a főnökömnek a beszámolót, esetleg főzhettem volna, sőt mindemellett a kedvenc sorozatom is nézhettem volna és stb., és stb.... és ezt a végtelenségig tudja az elménk folytatni. Hiszen a fontosságunk hangoztatása mekkora boldogsággal tölt már el minket, még ha más nem is hallja akkor is, mi tudjuk... :) Gondolhatjátok, hogy ezek a meditációs próbálkozásaim igen gyors kudarcba fulladtak. Aztán egy idő után rájössz, hogy tulajdonképpen azért ülsz le, hogy jobban legyél, igen ott a mosatlan, igen várnak Rád feladatok, de szakadj ki a mókuskerékből, és szánj magadra egy kis időt, amikor csak Te vagy Önmagaddal... és azt hiszem amikor ezt először megéreztem, az jelentett egy kisebb áttörést, akkor kezdett egy picit nyugodtabbá válni minden körülöttem. Ez volt az első felismerésem, nem baj ha csak magammal foglalkozom mondjuk napi 10 percet. Igen jól olvasod 10 percet, az elején nem az a lényeg, hogy órákat meditálj, hisz nem vagy hozzá szokva. A maratonra készülést se úgy indítod, hogy az első edzésen lefutod, hanem lépésről lépésre építed fel. Itt is ez lesz a feladat, először 2, 5, majd 10, 15 és így haladsz előre, ahogy jólesik midig egyre hosszabb és hosszabb meditációs időt fogsz magad számára kialakítani. 

Az első pár évben a meditálásban kisebb eltérésektől függetlenül minden ugyanúgy zajlott, általában reggel felkeltem, kicsit nyújtózkodtam és irány a föld. Felvettem a könyvekből jól ismert testhelyzetek egyikét(egyszerű törökülés), vettem pár mély lélegzetet aztán kifújtam... és vártam a csodát.... és nem történt semmi... de totál semmi, így telt el egy perc, mély, feszített várakozásban. Aztán felbukkant a napi teendők listája... itt jöttem rá, hogy ez ma már nem lesz jobb és jöttem ki a meditációnak nevezett állapotomból. De ha hiszitek, ha nem ezek az egy- két percek, amiket akkor még átitatott a feszültség is képesek voltak tölteni rajtam, nem adtam fel... csak amit akkor még nem tudtam, az akarás nem segíti a meditatív állapot elérését. De erről majd legközelebb. ;)

Most pedig pár instrukció, ami segítheti elkerülni a fent említett feszültséget a meditáció első pillanataiból, hogy nyugalomba tudj megérkezni.

1.) Bárhol meditálhatsz, viszont, ha még ismerkedsz Te is ezzel a területtel, akkor érdemesebb egy nyugodtabb hely kiválasztása, ahol nem érnek folyamatos ingerek(pl telefon lenémítása, úgy tudom mindegyiken lehetséges a visszahívás :) )

2.) A meditáció az elme tisztítására szolgáló segítség számunka, érdemes megtisztult, felfrissült testtel végeznünk a gyakorlatot, szóval mosakodj meg.

3.)  Nyújtóztasd meg a tested, nem szükséges ászanákat végezned, de tény, hogy ezek a testet és elmét mozgató gyakorlatok segítik a meditációra való ráhangolódást. Amennyiben nem vagy a reggeli gyakorlatozok közé tartozó, akkor is egy rövid bemelegítéssel mozgasd át az ízületeidet, hogy könnyebben bírd az egyhelyben ülést.

4.) Lazíts, igen jól olvasod lazíts, feküdj pár percet hanyatt, enged, hogy a tested egyensúlyba kerüljön és megpihenjen.

5.) Vedd fel a meditációs testhelyzetet és figyeld a légzésed, ez az összpontosítás segíti a tudat és az idegrendszer megnyugtatását.

6.) Most pedig csak figyelj befelé, elengedheted a légzésre való összpontosítást.... és már MEDITÁLSZ is.

Gyakorlásra fel!

Szépséges napot,

Csino

folytatás következik...

Sziasztok ismét... :)

kisebb kihagyás után újra felveszem a blogírás ritmusát vagy inkább úgy is fogalmazhatnék, hogy most veszem azt fel. A mindennapi posztolást be kell lássam nem tudom tartani, de a heti egy-ket alkalom az menni fog, főleg most, hogy eldöntöttem, életem egyik fő szálát a jógának szeretném szentelni. Na, de nagy szavakat félre téve, az a helyzet állt elő, hogy rá kellett jönnöm egy fenékkel több mint három lovat megülni, úgy hogy mindenhol a maximumot hozd eléggé nehézkes. Így prioritási sorrendet állítottam fel, és a jóga nyert. Nem mondom nehéz szülés volt, mert az ember nehezen lép meg olyan dolgokat amik akár anyagi kieséssel is járnak, de elindultam. Félre értés ne essék ez nem azt jelenti, hogy egyből felmondtam és mostantól reggeltől estig meditálok és ászanákat gyakorlok látástól mikulásig... csak annyit jelent, hogy a fókuszomat alakítottam ki. Számomra ez azt jelenti, hogy - mint azt már az előbb is írtam - sorrendet teremtettem. Érdekes dolog, de a sok tanulás közben ez valahogy kimaradt. Mindent ugyanolyan hévvel és lendülettel akartam csinálni, azt hiszem bátran mondhatom, hogy eddigi 31 évem során mindig... de lássuk be ez lehetetlen, az élet minden területén lehetsz jó, de nem lehetsz egyszerre mindenben a legjobb és nem is kell, hogy az légy. Szóval a szétforgácsolás művészete közelebb állt hozzám az elmúlt években mint azt szerettem volna. Nehogy bárki is azt higgye, hogy erre könnyű volt ráébrednem, bátran kijelenthetem, hogy az elmúlt nyolc évben, mióta az önismereti utamat járom, fel sem merült bennem, hogy ez gond lenne. Pedig hányszor hallottam, Férjemtől, Családomtól, Mestereimtől, Barátaimtól, vagy csak a nálam lévő páciensektől, hogy "túl sokat vállalsz"," túl sok mindent akarsz egyszerre", "pihenj kicsit", "légy türelmesebb, nem kell mindent egyszerre"... Ismerősek ezek a mondatok??? Nekem nagyon... :) Sőt emlékszem mikor én mondtam ezeket a mondatokat másoknak, és még az is beugrott miközben ez elhangzott a számból, hogy ezt akár magamnak is mondhatnám. Gondolom sejtitek, hogy ez az érzés olyan gyorsan futott át rajtam, hogy a következő pillanatban már át is adtam másnak a helyét. 

Viszont az elmúlt hónapok eseményei rávilágítottak - ha már a sok jó tanácsot figyelmen kívül hagytam - , hogy nem jó az ahogyan csinálom. Saját magamra tettem saját elvárásaim általi hatalmas terheket. Pedig egy mázlista vagyok, ezt komolyan így érzem. Azt csinálhatom amit akarok, van egy csodás támogató Férjem, egy Családom akikről ugyanez elmondható, és időnként én mégis meg akartam szakadni a súlyok alatt amit, folyamatosan pakoltam magamra, és amik legtöbb esetben nem is az enyémek voltak. Elhihetitek senki nem kérte, hogy ezeket átvegyem. Csak azt hiszem egy hatalmas félreértés élt bennem a segítségnyújtással kapcsolatban, mégpedig az, hogy én oldjam meg mások feladatait. Holott hozzáteszem ezzel a mentalitással többet lehet ártani, mint használni. De hosszú idő alatt azért csak rájöttem ám erre... ,  és ez az első lépés... azt hiszem erre mondhatjuk hosszú lépés... :).

Komolyra fordítva a szót - amennyire az tőlem telik-, itt nem is állok meg, hanem egyik lépésem követi a másikat, amint beláttam hol a hiba a rendszerembe, úgy éreztem változtatnom kell. Így most tisztábban látom magam, tudom, hogy mit szeretnék elérni, még nem látom teljesen a megvalósítást, de jó úton járok, ez az érzés most olyan erős, talán még sose volt ilyen - na jó de, egy ugyanilyen erős érzésnek köszönhetem Őt is, a férjemet, de ez egy más témakör. :) Visszatérve, ebbe az útba foglak most bevezetni benneteket, akik érdeklődtök a következő bejegyzéseim alatt. Ebben lesz jóga, önismeret, meditáció, légzésterápia, mindaz ami nekem segített, Te pedig aki végig kísérsz engem válaszd ki ami tetszik vagy felkelti az érdeklődésed és használd bátran, hogy megtaláld az utad, ami előrevisz Téged!

Szépséges napot,

Csino