Mi is a meditáció? Mit jelent, és hogyan lehet elsajátítani? Ezekkel a kérdésekkel fogok a következő sorokban foglalkozni, a saját tapasztalásaim által.

A meditáció sokféle lehet, irányított, összpontosító, befelé figyelő, aktív, például sétáló, de a célja ugyanaz, elérni az ellazultság állapotát, a lecsendesedést. A meditáció egy olyan lehetőség a nyugodt élet eléréséhez, amit bárki meg tud tanulni, kortól, nemtől függetlenül. Mintha lenne egy saját töltőd, amire rácsatlakozhatsz a merülés pillanataiban és töredék idő alatt új erőre lelsz benne. 

A legjobban a meditációnak azt a formáját szeretem - ami nekem a legjobban bevált - , amely a légzés megfigyelésével összpontosítja a figyelmet, majd ennek elengedésével csak figyelem a fel fel bukkanó képeket, gondolatokat és próbálom a két gondolat közti csend időszakát növelni, azok ugyanis a nyugalom pillanatai. Ott tud megpihenni a testem és az elmém.

Azt hiszem amikor először beszéltek nekem a meditáció áldásos hatásairól az első gondolatom ami felmerült az az volt - a cinizmussal átitatott "hát persze" mellett -, hogy ha ez ennyire jó és bárki csinálhatja akkor miért is nem teszi ezt mindenki? Szkeptikusként folyton mindent megkérdőjelezek - ez nem feltétlen baj -, viszont annyira hajt a kíváncsiság is, hogy kipróbáljam azokat a dolgokat, amik felkeltik az érdeklődésem. Ezért is vagyok most itt, hátha más is így van ezzel, mint én. Most már évek óta gyakorlom a meditációt, mostanában napi szinten, és a gyakorlás oldja a feladattal kapcsolatos szkeptikusságom, mert látom magamon a változást és érzem a hatását, ami még jobb,hogy mások is tapasztalják a nyugalmam. :)

Az évek tapasztalata azt mutatja, hogy ez nem könnyű út, annak ellenére, hogy egyszerűnek tűnik. Számomra, mint sokaknak, akik ráveszik magukat a rendszeres gyakorlásra, a legnagyobb problémát az idő hiánya jelentette és a rendszeresség gyakorlása. Mert lássuk be, elfoglalt vagyok, mikor lenne időm arra, hogy behunyt szemmel ücsörögjek és ne csináljak semmit, csak figyelgessem mi bukkan fel meg mi nem. Ilyenkor aztán mint az árvíz záporoznak a gondolatok, el is mosogathattam volna, vagy megcsinálhattam volna a főnökömnek a beszámolót, esetleg főzhettem volna, sőt mindemellett a kedvenc sorozatom is nézhettem volna és stb., és stb.... és ezt a végtelenségig tudja az elménk folytatni. Hiszen a fontosságunk hangoztatása mekkora boldogsággal tölt már el minket, még ha más nem is hallja akkor is, mi tudjuk... :) Gondolhatjátok, hogy ezek a meditációs próbálkozásaim igen gyors kudarcba fulladtak. Aztán egy idő után rájössz, hogy tulajdonképpen azért ülsz le, hogy jobban legyél, igen ott a mosatlan, igen várnak Rád feladatok, de szakadj ki a mókuskerékből, és szánj magadra egy kis időt, amikor csak Te vagy Önmagaddal... és azt hiszem amikor ezt először megéreztem, az jelentett egy kisebb áttörést, akkor kezdett egy picit nyugodtabbá válni minden körülöttem. Ez volt az első felismerésem, nem baj ha csak magammal foglalkozom mondjuk napi 10 percet. Igen jól olvasod 10 percet, az elején nem az a lényeg, hogy órákat meditálj, hisz nem vagy hozzá szokva. A maratonra készülést se úgy indítod, hogy az első edzésen lefutod, hanem lépésről lépésre építed fel. Itt is ez lesz a feladat, először 2, 5, majd 10, 15 és így haladsz előre, ahogy jólesik midig egyre hosszabb és hosszabb meditációs időt fogsz magad számára kialakítani. 

Az első pár évben a meditálásban kisebb eltérésektől függetlenül minden ugyanúgy zajlott, általában reggel felkeltem, kicsit nyújtózkodtam és irány a föld. Felvettem a könyvekből jól ismert testhelyzetek egyikét(egyszerű törökülés), vettem pár mély lélegzetet aztán kifújtam... és vártam a csodát.... és nem történt semmi... de totál semmi, így telt el egy perc, mély, feszített várakozásban. Aztán felbukkant a napi teendők listája... itt jöttem rá, hogy ez ma már nem lesz jobb és jöttem ki a meditációnak nevezett állapotomból. De ha hiszitek, ha nem ezek az egy- két percek, amiket akkor még átitatott a feszültség is képesek voltak tölteni rajtam, nem adtam fel... csak amit akkor még nem tudtam, az akarás nem segíti a meditatív állapot elérését. De erről majd legközelebb. ;)

Most pedig pár instrukció, ami segítheti elkerülni a fent említett feszültséget a meditáció első pillanataiból, hogy nyugalomba tudj megérkezni.

1.) Bárhol meditálhatsz, viszont, ha még ismerkedsz Te is ezzel a területtel, akkor érdemesebb egy nyugodtabb hely kiválasztása, ahol nem érnek folyamatos ingerek(pl telefon lenémítása, úgy tudom mindegyiken lehetséges a visszahívás :) )

2.) A meditáció az elme tisztítására szolgáló segítség számunka, érdemes megtisztult, felfrissült testtel végeznünk a gyakorlatot, szóval mosakodj meg.

3.)  Nyújtóztasd meg a tested, nem szükséges ászanákat végezned, de tény, hogy ezek a testet és elmét mozgató gyakorlatok segítik a meditációra való ráhangolódást. Amennyiben nem vagy a reggeli gyakorlatozok közé tartozó, akkor is egy rövid bemelegítéssel mozgasd át az ízületeidet, hogy könnyebben bírd az egyhelyben ülést.

4.) Lazíts, igen jól olvasod lazíts, feküdj pár percet hanyatt, enged, hogy a tested egyensúlyba kerüljön és megpihenjen.

5.) Vedd fel a meditációs testhelyzetet és figyeld a légzésed, ez az összpontosítás segíti a tudat és az idegrendszer megnyugtatását.

6.) Most pedig csak figyelj befelé, elengedheted a légzésre való összpontosítást.... és már MEDITÁLSZ is.

Gyakorlásra fel!

Szépséges napot,

Csino

folytatás következik...