Ennek a blogbejegyzésnek a héten már többedszer álltam neki, kicsit elakadtam... a legelső blogomba beleírtam, hogy nem szeretném sablonosan írni, vagy pedig fogalomtárként működni. Egy egyedi nézőpontból, a sajátomból szeretném átadni mindazt amiről írok. Az őrlődésem abból fakadt, hogy a csakrákkal kapcsolatban kell egy általános ismeret, viszont el akartam kerülni az általános ismertetést... itt akadtam meg... Szóval most mindenkitől előre is elnézést kérek, hogy nem követem a szakirodalmi leírásokat, de inkább azt fogom összeszedni, ami tapasztalatom van az adott csakrával, jelen esetben ez a Gyökércsakra, illetve amilyen tapasztalásaim vannak azt fogom most megosztani Veletek. 

Először is, tudni kell, hogy a gyökércsakra a földhöz legközelebb elhelyezkedő csakránk, ezért ez az elem a meghatározója is ennek a csakrának. Ez a csakránk felelős a stabilitásunkért, biztonságérzetünkért, ez az energiaközpontja a szeretetreméltóságnak, jókedvnek, bőségnek, élvezeteknek, és a termékenységnek is. Fizikálisan ide tartoznak a csontok, fogak, a gerincünk, talp, láb, köröm, a vastagbél, és az orr. E mellett amit még fontos megemlíteni, minden fő csakránknak van egy mantrája*, a Múládhára mantrája a hosszan ejtett LAM. Próbáld csak ki ahogyan ezt meditációs ülésben** mantrázod, a hatása szenzációs, ha rendszeresen gyakoroljuk, meg lehet érezni az áramlást. Amikor először gyakoroltam ezzel a mantrával akkor egy hónapon keresztül minden nap külön időt szenteltem ennek a mantrának, ez nem jelentett túl nagy ismétlés számot, mindössze tizenegyszer mondtam el hosszan ejtve, viszont ez alatt az idő alatt megtapasztaltam ahogyan az energia áramlik bennem. Ennek a csakrának is kétirányú forgása van, amely lefelé és felfelé áramlik, nálam ez az áramlás az alhasban vált igazán érezhetővé. Egy olyan érzésként tudnám leírni ezt az áramlást, mint egy nagyon finom energia töltés, ami stabilitással és biztonságérzettel tölt el, ez az a fajta érzés ami úgy jelenik meg bennem, hogy "na igen most aztán minden kerek és enyém a világ". Ennek az érzésnek az egyik magyarázata lehet, hogy ebben a csakrában található a félelem is, amely kibillenéseinkből fakad, amint helyre billentjük ezen a területen az energiaáramlást megfigyelhetjük, hogy a félelem is szűnni fog bennünk. 

Akkor most nézzünk pár olyan ászanát amely segít az energiáink harmonizálásában ezen a területen.

Tádászana - Hegypóz, ez a pozíció az abszolút stabilitást jelenti számomra, ha megfelelően állok bele, szinte bármeddig bírom. A leglényegesebb, hogy a talpunk négy helyen egyformán legyen terhelve, úgy mint sarok csont, külső talpél, kis lábujj alatti párnácska, és a nagylábujj alatti párna; ezután megfeszítjük a combizmot, így a stabilitásba az erő is beköltözik, majd bebillentjük a medencét, ezáltal a köldök befelé és felfelé húzódik, megfeszül a hasfal és támaszt nyújt, a testünk minden porcikája segíti a stabil állást, kezeink a test mellett erőteljesen a föld irányába nyújtóznak, és kész is vagyunk. Csak állunk benne és megteremtődik a hit önmagunkban saját magunk felé, legalább is bennem ez szokott lezajlani miközben ezt az ászanát végzem. Nyilván az is fontos, hogy ne csak úgy odaálljak és figyelmem közben össze vissza kószáljon, mert úgy nem hiszem hogy hatékony lenne bármelyik gyakorlat is. Én ilyenkor magamra figyelek, az izmaimra ahogy "kézben tartják" a helyzetet... :)

Vriksászana - Faállás, itt a két oldal harmonizálása nálam mindig a cél, hogy a jobb és bal lábbal is egyenlő mértékben álljak a talajon. Részemről ebben a pózban igen fontosnak tartom a mögöttes hátteret a jobb és a bal oldal szempontjából. A jobb oldalunk a külvilággal való kapcsolatunkat mutatja, ezt tartják a férfi oldalnak is, a bal oldalunk a belső világunkkal való kapcsolatunkat mutatja, illetve a női oldalt mutatja. Ennek tükrében egyensúlyt tudunk kialakítani a két oldalunk között mind fizikai, mind pedig lelki szinten. Itt azt hiszem fontos megemlítenem, hogy nem az a cél, hogy a női és a férfi oldal egyenlő szinten domináljon, hisz nem véletlen, hogy egyikünk női másikunk férfi testbe érkezett a világra, szerintem a cél inkább az hogy a bennünk lévő energiák a számunkra megfelelő viszonyba kerüljenek egymással, ez esetemben azt jelenti, hogy képes legyek egy erős, önbizalommal teli, szenvedélyes nő lenni. Ha megfigyelitek ebben benne van a férfi energia, ez az erő és a női, ami a szenvedély. Na, de nézzük a gyakorlatot, az alapunk a Tádászanából indul ( ez majdnem minden állva végzendő pozícióra igaz). A mozdulatot lassan alakítom át, a bal lábamra helyezem a testsúlyt, majd a jobb lábam megemelem és oldalra fordítom és a jobb talpam ráhelyezem a bal combomra, itt az a cél, hogy a jobb sarkam egész közel kerüljön a gáthoz, de ha valaki még csak most kezdi a gyakorlást vannak egyszerűsített lehetőségek is, például, ha a bal vádlin nyugtatjuk a jobb talpunkat. A lényege a pozíciónak, hogy a jobb talpunk erőteljes nyomást gyakorol a bal combunkra ez által stabil támaszként szolgál. Ezután a kezeinket imapózba a szívünk magasságába emeljük, majd innen szép lassan magasba emeljük a kezeinket. Ezt minden alkalommal mind a két irányba szeretem végezni, különben féloldalasnak érzem magam. Viszont ez az a pozíció ami mindamellett, hogy stabilitást nyújt, hihetetlen mód nyugalommal is tud átitatni. Nekem mindig az ugrik be a gyakorlat során, hogy a Föld és Ég közötti kapcsolattartóvá válók... igen tudom, nagyon magasztos gondolat blablabla..., de komolyan, ha belegondolsz, hogy Te vagy  a fa, aki gyökereivel a földben áll stabilan, és az égig felér, ha úgy akarja, akkor ez azért eléggé komoly értelmet nyerhet bárki számára... valami olyasmi villant be amint leírtam ezt az előző mondatot, hogy MINDEN RAJTAM MÚLIK.... azért ez jól hangzik. :)

Upavista-kónászana - Ülő szögpóz, nálam ez az egyik pihenő póz, mert teljesen bele tudok lazulni, mind a mellett, hogy rengeteg erőt igényel. Az alaphelyzet akkora terpesz ülés, melyben még kényelmes ülnünk, a lábaink izmai végig aktívak, amennyire csak tudjuk simítsuk a lábunkat a talajra. Az ülőgumóinkon ülünk. Majd az azonos oldalon lévő kezünk ujjaival megfogjuk a nagylábujjunkat és egyenes háttal elkezdünk dőlni előre, majd a könyököt behajlítva segítjük az egyenes hát megtartását, itt már a lábujjat elengedjük persze. A lényeg, hogy nem arra kell koncentrálnunk, hogy a homlok a talajra simuljon, mert a pozíció lényege, hogy a hát és a láb is egyenes maradjon. Ez a póz, ha sokat gyakoroljuk, a földdel, talajjal való kapcsolatunkat mélyíti. 

Nos, a lehetőség nyitott próbáld ki, de tartsd minden gyakorlásnál szem előtt a nem ártás elvét. Csak akkor végezd a gyakorlatot, ha az nem okoz fájdalmat. Ha valamelyik gyakorlat nehézséget okoz, vagy nem vagy biztos az alkalmazásában, akkor inkább kérj segítséget.

*mantra jelentése: meditációval kapcsolatos vallásos terminus, a hinduizmus és a buddhizmus gyakorlatából; hang, szótag, szó vagy rövidebb mondat, illetve szavak sorozatának ismételgetése. Szanszkrit eredetű szó.

**meditációs ülés: leglényegesebb része, hogy a gerinc egyenes, fejünk teteje/koronacsakránk az ég irányában helyezkedik el, végezhetjük földön, de ha indokolt széken ülve is.